Kötőanyagok a gyakorlatban: a cement

A cement az építőanyagok sokaságának egyik igen fontos alkotóeleme, a betonszerkezetek nélkülözhetetlen kötőanyaga. Mivel az építőipar mindennapos felhasználója a cementnek, érdemes lehet nekünk is közelebbről megismerkedni vele.

Hogy írhatjuk körül legegyszerűbben a cementet?

Hidraulikus, szervetlen kötőanyag, amely az adalékanyagok és víz hozzáadása révén kémiai reakcióba lép a többi összetevővel tartós kötést létrehozva. Az építkezéshez használt cement por állagú, amely víz hozzáadása után köt és szilárdul meg. Mivel a szilárduláshoz a víz jelenléte elengedhetetlen, ezért a hidraulikus kötőanyagok közé soroljuk.

A modern cementgyártás folyamatát is érdemes tudni, hiszen neves cementgyáraink vannak!

A cementgyárakba a bányákból szállítják a mészkövet és agyagot. A két anyagot őrlik, összekeverik és minimum 1450 °C-on klinkerré égetik. Ezt őrlik meg egy cementmalomban. Az őrlés acélgolyók segítségével történik. Ekkor adják hozzá a különböző adalékokat, mint pl. gipszet, kötésszabályzót és egyéb anyagokat. Ilyen adalék lehet az erőművi pernye vagy a kohósalak granulált formában. Amint elkészült a termék, már szállítható és értékesíthető is. Tárolása cementsilókban történik, minőségük, összetételük, fajtájuk szerint. Automata csomagolósor segítségével pakolják, 25 kg-os EU szabványnak megfelelően. Régebben egy ilyen zsák 50 kg volt. Magyarországon Baranya megyében Beremenden és Királyegyházán, Pest megyében Vácon, Miskolc mellett Hejőcsabán található cementgyár.

A cementek alkalmazási területe igen sokrétű. A heterogén cement inkább tömegbeton előállítására alkalmas, míg a különleges nevű transzportland cement a vízzáró betonszerkezetek alkotója.

A cement kémiai összetétele alapján különböztetünk meg 2 típust. Az egyik a szilikátcement, más néven portland cement, míg a másik az aluminátcement, vagy ismertebb elnevezéssel bauxitcement.

Gyakoribb cementtípusok, és amire használhatók:

Portlandcementek

• amelyek közt megtalálhatóak nagy kezdő- és végszilárdságú portlandcementek; út- és pályaépítési cementek a nagy teherbírást igénylő szerkezetekhez; közepes szilárdságú portlandcementek, amelyek kohósalakot tartalmaznak; szulfátálló portlandcementek, speciális mélyfúrási cementek ipari célokra; továbbá a kis hőfejlesztésű portlandcementek
• ezen kívül a portlandcement a legszélesebb körben felhasznált általános betonozási cementfajta, amely akár fehér és szürke színben is elérhető

Egyéb cementek

• Aluminátcementek tűzálló szerkezetekhez
• Sorel-cementek, amelyek melegpadlók készítéséhez kedvezőek
• Római-cement, amely a víz alatt is köt

Hogy igazodjunk el a speciális elnevezések közt?

A cementeket két szabvány szerint is osztályozzák. Ez alapján lehet CEM I.-től CEM V.-ig osztályozott, amely az összetételét jelöli. Az I-gyel jelölik a hagyományos portlandcementet, a II-essel az összetett portlandcement, a III-as a kohósalakcement, IV-gyel jelölt a puccolán cementet, az V-tel jelölt pedig a kompozitcement. Szilárdulás utáni keménység szempontjából lehet 32,5-es, 42,5-es és 52,5-es. Értelemszerűen a magasabb érték jelöli a nagyobb szilárdságot. Kötési időt is szokták a zsákon jelezni: (L)assú, (N)ormál, vagy (R)apid jelzőkkel. Egy egész típusleírás a következő módon alakulhat: CEM I. 42,5R

Számos fajta létezik a legkülönbözőbb felhasználási területre kifejlesztve. Csak a profi szakembereknek szükséges a teljes skála ismerete. A legtöbb otthoni barkácsoló csak a beton- illetve habarcskészítés alkalmával találkozik ezzel a kötőanyaggal. Fontos azonban betartani a szükséges keverési arányokat és keverési tanácsokat.