Szigetelési szempontból költségnövelő építészeti megoldások Építkezés

Szigetelési szempontból költségnövelő építészeti megoldások

2016. december 1.

Lakástervezésben a forma és a funkció egyformán fontosak. Ha okosan akarunk házat építeni, felújítani, jól át kell gondolnunk, mit akarunk. Nem szerencsés, ha a mérleg nyelve kibillen akár a forma, akár a funkció irányába. Mivel ez nagyrészt rajtunk, megrendelőkön, és nem csak a tervezőnkön múlik, ezért érdemes aktuális és a lehetséges igényeinket is felmérni.

Ugyan ez komikusan hangzik, hisz mindenki tudja, mi kell neki, de nem mindenki született építésznek, és nem biztos, hogy jó irányból közelítenénk meg a tervezést. Szerencsére nincs baj, hisz ez a cikk azért született, hogy egy gazdaságosan megépíthető, esztétikus, energiatakarékos otthon megvalósítását megkönnyítse.

Szigetelni érdemes, ez nem kérdés, de nem mindegy, hogyan. Leginkább okosan és takarékosan érdemes. De létezik ilyen? A legideálisabb eset természetesen az lenne, ha az épületek homogén módon, azonos hőátbocsátású anyagból épülhetnének a lábazattól a tetőig. Ez meglehetősen leegyszerűsítené a szigetelések kivitelét, hisz megszűnnének a hőhidak, ugyanolyan szigetelőanyaggal, egységes vastagságban kellene „körbecsomagolni” a házat. De mivel ez a legtöbb esetben nem valósítható meg, érdemes másik irányból megközelíteni a kérdést. Legfontosabb az egyszerűségre való törekvés: vizsgáljuk meg, mire van mindenképpen szükségünk, és mi az, amit elhagyhatunk. Szigetelés szempontjából ugyanis a többet/kevesebbet egyáltalán nem elhanyagolható szempont.

Induljunk alulról felfelé!

Sokan úgy gondolják, nem lehet pince nélkül élni. Miért is kedveljük a pincét? Mert nem foglal helyet a telkünk hasznos területéből, jól tárolhatóak benne a zöldségek, és hűvös. A zöldségek tárolására azonban a mai szigetelt pincék már nem igazán alkalmasak, ugyanis a zöldségeknek, gyümölcsöknek az a jó, ha a levegő relatív páratartalma nem túl alacsony, és a hőmérséklet sem túl magas. Mivel napjainkban elvárt, hogy a pince száraz legyen, ez a feltétel már nem is teljesül. Tehát a szigetelt pince zöldségek tárolására kevésbé alkalmas, mert túl száraz. De azt meg kell hagyni, hogy a talaj és a lakótér közti puffer zónaként működő pinceterek jó hatással lesznek a fűtésszámlára. Főleg magas talajvizű területeken azonban nem elég a talajnedvesség ellen védekezni. Víznyomásra kell méretezni a vízszigetelést. Ez mindig erősebb, vagy több rétegből álló vízszigetelő rendszert jelent belül, a pincefalazatnál külső oldalon hőszigetelő, a földnyomásnak ellenálló hőszigetelő táblákkal, és drain-rendszerrel a pince teljes kerületén. Kockázati tényező a fokozott talajmozgás, ami alatt nem csak a földrengést értjük, hanem az agyagos talajok egyenetlen dagadását és zsugorodását is. Ez fokozottabban veszi igénybe a szigetelést, ami ellen sajnos csak fokozott költségekkel lehet védekezni.

Ha nem rendelkezünk pincével, a lábazat és az aljzat építésekor kell gondoskodnunk a megfelelő szigetelésekről. Elengedhetetlen a víz- és a hőszigetelés is. Egyrészt a talaj télen nagyon lehűl, ilyenkor egy olyan erős kisugárzás tapasztalható, ami a tartós tartózkodásra használt helyiségekben kellemetlen lehet. Épp ezért járható, azaz teherviselő hőszigetelésben kell gondolkodni, de csak az aljzat alatt. A falak hőszigetelése a talajba vezetett lábazati szigeteléssel válik megoldottá, horizontális hőszigetelést a falak alatt nem szoktak alkalmazni, ellenben a vízszigeteléssel, ami új építésű házaknál a falazat alatt kivezetésre kerül. Ez akadályozza meg a falakban a kapilláris nedvességfelszívódást.

Tulajdonképpen a falak szigetelése a legegyszerűbb abból a szempontból, hogy akár utólag is viszonylag akadálymentesen elvégezhető a feladat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármilyen falat könnyű lenne szigetelni. Íves falak például elég gazdaságtalanul szigetelhetőek, vagy a nem derékszögű sarkok, melyek sarokcsatlakozásai ugyancsak fejtörést okozhatnak a szigetelőknek. De a legnagyobb problémát mégis a hőhidak megszüntetése, elkerülése okozza. A nyílások környékét érdemes alaposan megtervezni, és a beforduló szigetelés miatt az ablakcserét hozzáegyeztetni. Nehezen szigetelhetőek még az oszlopok, ugyanis ha szimplán az esztétikai oldalát nézzük, az oszlopok vastagságát 10-20 cm szigetelés meglehetősen megváltoztatja.

Ejtsünk szót az erkélyekről is. Az erkély, ha nem utólagos, de az épületszerkezet egy kinyúló konzola, akkor biztos helye a hőhíd kialakulásának. Éppen ezért fejlesztették ki a hőhídmegszakító elemeket, melyek ára azonban borsosnak mondható. Máskülönben számolnunk kell azzal, hogy körbecsomagoljuk az erkélylemezt, ami ugyancsak meglehetősen pénz- és energiaigényes. Ilyen megfontolásból gazdaságosabb lehet a loggia betervezése erkély helyett.

A tetőterek sem tartoznak szigetelési szempontból az egyszerű esetek közé, mivel a tetőtérbeépítés önmagában véve könnyűszerkezetes építésnek felel meg, egészen más szigetelési besorolás alá tartozik, mint a tömör falak. A tetőterek fő baja, hogy nincs hőtároló tömegük, ez pedig nyáron gyorsabb felmelegedést eredményez. A padlásterek utólagos hőszigetelésénél számolnunk kell azzal, hogy a szigetelés a szarufák közé kerül beépítésre. A legtöbb, nem tetőtérbeépítésre tervezett padlástér szaruzata azonban nem rendelkezik megfelelő magassággal az elvárt szigetelésvastagság beépítéséhez.

Így két megoldás kínálkozhat: vagy befelé terjeszkedünk a szigeteléssel, ami a hasznos légtérből vesz el, vagy pedig a szarufákat kell megduplázni. Egy biztos: egy jól működő tetőtérszigetelés olyan konstrukciós változtatást jelentene egy szimpla padlástéréhez képest, hogy érdemes elgondolkodni a talajszinten való bővítésen, ha nem vagyunk kényszerítve a tetőtérbeépítésre.

Egy szó mint száz, a leggazdaságosabban akkor járunk el, ha minél egyszerűbb épülettömeggel számolunk, vagyis lehetőleg pince, tetőtérbeépítés és beépített oszlopsorok nélkül.