Pincepadló burkolási lehetőségei Felújítás

Pincepadló burkolási lehetőségei

2017. augusztus 24.

Számos épület alatt vagy mellett, illetve a kertben, udvarban található pince, vagy tároló. A legtöbb ilyen helységben nincs megfelelő burkolat az aljzaton, vagy erősen felújításra szorul a régi felszín, hiszen ez az a helység, amelyre a legkevesebbet kívánunk költeni.

Jelen cikkünkben most bemutatunk néhány ötletet pince vagy tárolóhelyiségek burkolására:

1. A legegyszerűbb mód a téglával rakott pince. Ez viszonylag olcsó és egyszerű, mert bontott téglát rakunk le, kötőanyag nélkül, szorosan egymás mellé a már kiszintezett és megfelelően döngölt talajra. A lapjával borított padlót azonban nem célszerű, mert nehezebb szépen rakni, és könnyebben elmozdul. Nem is annyira terhelhető, mint az élére állított változat. További hátránya, hogy a talajvíz könnyebben tör elő alóla.

2. Ennél jobb megoldás a nyers beton. Itt a megfelelően előkészített és tömörített talajra kerül a kavics, amit aztán hagyományos betonnal leborítunk. A betonba érdemes vashálót vagy terheléstől függően betonvasat tenni. Ennek lényege, hogy nehezebben fog megrepedezni, terhelhetőbb lesz, és ellenállóbb a mechanikai behatásokkal szemben.  Itt nincs vízszigetelés, tehát ezt olyan helyen érdemes alkalmazni, ahol nem feltétlenül jelent gondot a talajvíz. Sok helyen az oldalfal és a boltív sincs szigetelve, ebből adódik, hogy ez az aljzatban sem jelent nagy problémát.

3. Komolyabb megoldás az, amikor a talapzatra kavicsot öntünk, és ezt betonozzuk le egy úgynevezett szerelő betonnal. Ennek lényege, hogy ne legyenek benne nagy szemű és éles, kiálló kődarabok. Erre jöhet a vízszigetelés, például kátránypapír. Megfelelő vízszigetelés után kell újra betonozni egy ellenálló betonréteggel. Itt is érdemes a fentiekben említett okok miatt, a szerelő betonba megfelelő vasalást rakni.

4. A meglévő, vagy új betonfelületünket fel is csiszoltathatjuk már néhány ezer forintos m2 áron. Ennek előnye, hogy egy igazán minimalista, esztétikus és jól tisztítható, higiénikus felületet kapunk. Ennél a folyamatnál a beton felületéről gyémántcsiszoló korong segítségével távolítják el az egyenetlenségeket és a porzó felületet, majd egyre finomabb tárcsákkal felpolírozzák a kívánt fényességre.  Az így kapott felszínre, impregnáló és felületkezelő szerek kerülnek. Erre azért van szükség, hogy a kapott sima aljzat megfelelően taszítsa és lepergesse a rá került nedvességet, folyadékokat.

5. Műgyanta padló, a már meglévő felületek burkolására szolgál. Így a régi, vagy újonnan készült betonfelületre, csempére, kerámiára, gránitlapra, aszfaltra, fémfelületre, vagy régi kopott műgyantára is felvihető. Ezt a legtöbb esetben az ipari területeken alkalmazzák, de néhány esetben, otthoni környezetben is találkozhatunk ezzel a technológiával. A legtöbb felülettípusra alkalmazható, egyenletes és higiénikus réteget biztosít. Ez annak is köszönhető, hogy ezt a burkolattípust öntik, így egy egyenletes felületet kapunk, amiben a kosz, szenny nehezebben ragad meg. A járófelszín simasága megválasztható, így a csúszásmentesség is biztosítható.

6. Hagyományos burkolattípus, amikor a betonfelületre járólap kerül. Nos, ez esztétikus, biztonságos, hosszú távra készülő megoldás, de viszonylag kényes felületet jelent. Ezért nagyon fontos, hogy gondosan válasszuk ki a járólapot. A terhelésnek megfelelő, ellenálló, csúszásmentes lap mellett tegyük le a voksunkat. Fontos továbbá, hogy mindenképpen ügyeljünk a megfelelő lerakásra és fugázásra. Nem megfelelő minőségű ragasztásnál a burkolat elválhat, vagy eltörhet, ami nemcsak nem esztétikus és nem higiénikus, hanem kimondottan balesetveszélyes is. Ezért ezt a típust, (már az ára miatt is), csak olyan pincékbe ajánlatos ahol inkább az ízléses, barátságos, közösségi tér kialakítása a cél és nem maga a tárolás, vagy a munka.